A varázslófiú eddig hat kötetes történetét több, mint hatvan nyelvre fordították le, és körülbelül háromszáz millió példányt adtak el belőle. Rowling magánvagyona pedig az évek alatt elérte az egy milliárd dollárt, vagyis a kétszáz milliárd forintot. Ő az első olyan író, aki könyveivel ennyi pénzt keresett.

A legutóbbi regény, a  Harry Potter és a Félvér Herceg, megjelenése alkalmából interjút is adott, amit egyébként nagyon ritkán tesz, és kizárólag  angolszászoknak. Most kívánságára,csakis egy gyerek kérdezhette. Több ezren jelentkeztek a felhívásra. A kiválaszottak pedig egy quiz-show-n mérték össze tudásukat Harry Potterről.

A győztes, a tizennégy éves wales-i Owen Jones lett. Az edinburgh-i várban megrendezett grandiózus könyvbemutató után ő készíthetett interjút az írónővel.

Owen Jones-t milliók irigylik szerte a világon, hiszen Rowlinggal beszélgetni óriási megtiszteltetés.

Owen Jones: Üdvözlöm Joanne!

J.K. Rowling: Hello!

Owen Jones: Szóval.

J.K. Rowling: Szóval.

Owen Jones:  Mi ihlette Harry Potter történetetének első részét? És egyáltalán, hol született meg az ötlet?

J.K. Rowling: Az első részt akkor találtam ki, amikor Manchesterből Londonba utaztam vonattal. Ezt már bizonyára te is hallottad. Ez 1990-ben volt. Magát az írást pedig Londonban kezdtem el. Aztán egy kikötőben már Portugáliában folytattam, és a teljes első részt Skóciában, Edinburgh-ban fejeztem be. Szóval ez egy hosszabb folyamat volt. Állandóan papírlapokkal, és fecnikkel utaztam. El lehet képzelni, hogy a végére már egy nagyobb kupac gyűlt össze, alig tudtam rendbe szedni, és tele volt kávéfoltokkal is.

Owen Jones:  A regénysorozatot már több, mint hatvan nyelvre lefordították. Amikor befejezte az első kötetet, gondolta volna, hogy ekkora siker lesz? Hogy világszerte olvasni fogják és rajonganak majd érte?

J.K. Rowling: Hát persze, hogy nem, hogy is jutott volna eszembe! Még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien szeretni fogják. Nem akartam hiú ábrándokat kergetni, reménykedni a nagy sikerben. Aztán persze az élet máshogy hozta - szerencsére. De az elején, természetesen, nem számítottam erre.

Owen Jones: A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte. A mugli szó, amit Ön talált ki, mely eredetileg a  varázsolni nem tudó embereket jelenti, bekerült az Oxford Angol Szótárba, mint új kifejezés. Tehát hivatalosan is elismerték. Mennyire fontos Önnek, hogy a regény ilyen hatással van a nyelvünkre, és a társadalomra?

J.K. Rowling: Nagyon-nagyon büszke vagyok erre, és jól esik az ilyen elismerés. De emellett arra is büszke vagyok, hogy néhány éve az egyik enciklopédiában megtaláltam a Kviddics szót is. Évekkel ezelőtt lefénymásoltattam ezt a könyvet, és régebben  -  szégyen nem szégyen - időnként elővettem és nézegettem.

Owen Jones: Sajnálja, hogy manapság már nem ülhet be anélkül  egy kávézóba, hogy észre ne vennék, mint annak idején?

J.K. Rowling: Ezt nagyon sajnálom. Azok az idők elmúltak, ezt már soha többé nem tehetem meg. Régebben egy kávé mellett órákig elvoltam, belemerültem a gondolataimba, írogattam anélkül, hogy bárki felismert volna és megzavart volna, vagy az embereket érdekelte volna, mit csinálok éppen. Az fantasztikus volt. Ez ma már elképzelhetetlen.

Owen Jones: Ha Harry varázslatos világából valamilyen tárgyat át lehetne hozni a mi világunkba, akkor Ön mit választana?

J.K. Rowling: A láthatatlanná tévő köpenyt választanám, és szerintem elég valószínű, hogy másoknak is ez tetszik a legjobban.

Owen Jones: Ebben a köpenyben akár kedvenc kávézójába is beülhetne észrevétlenül, mint annak idején.

J.K. Rowling: Az lehet, de ki kéne találnom valamilyen biztos módszert, hogy senki se üljön oda, ahol éppen én ülök. De egyébként nem rossz ötlet.

Owen Jones: Olvastam egy interjút, melyben azt nyilatkozta, hogy a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy házát repülőgépen találta ki, és az esetleges rosszulétekhez használatos zacskóra vázolta fel. Sokszor előfordul, hogy a különböző ötletek hirtelen jutnak eszébe, akár a legkülönösebb helyszíneken?

J.K. Rowling: Ez szinte mindig így van. Az ötletek váratlanul törnek elő, és szinte fizikailag érzem, hogy egy gondolat jó-e vagy azonnal el kell vetni. Érdekes, de az érzékszerveim rögtön felismerik a jó megoldásokat.

Owen Jones: Mindig van Önnél toll vagy ceruza?

J.K. Rowling: Toll nélkül nem teszek egy lépést sem - legalábbis az esetek többségében odafigyelek erre. Ugyanis rettenetesen ideges leszek, ha nincs nálam semmi, amivel írni tudnék.

Tudod, amikor az első regény ötlete azon a bizonyos vonatúton a  fejemben megszületett, nem volt nálam se toll, se ceruza. És senkitől sem kértem kölcsön. Sokszor bizony elgondolkozom azon, vajon mit felejthettem ki a regényből, csupán azért, mert akkor nem tudtam leírni.

Owen Jones: Mi a baj a Hollóháttal, hiszen ez a ház alig szerepel a regényben?

J.K. Rowling: A Hollóhát diákjainak is eljön az idejük, ha érted, mire gondolok. Persze, honnan tudhatnád?

Owen Jones:  Talán a kísértetekre gondol?

J.K. Rowling: A Hollóhátasoknak is van kísértetük, a Grey Lady, találkozhattál vele kétszer is. Nem emlékszel?

Owen Jones: Hol is?

J.K. Rowling: Talán soha sem említettem volna? Valóban?

Owen Jones: Nem. Sok rajongó úgy gondolja, hogy Peter Pettigrew, aki új, ezüst kezet kapott Voldemorttól, megöli Lupin professzort, aki vérfarkas. Ez igaz?

J.K. Rowling: Hát ez nagyon érdekes felvetés. Hallottam már erről több forrásból is, és számítottam rá, hogy megkérdezed majd. Az ötlet egyébként nem rossz, hiszen, mint tudjuk, a vérfarkasokat rendszerint csakis ezüstlövedékkel lehet elpusztítani. De a kérdésedre a válaszom, hogy Pettigrew nem öli meg Lupint. Kétségtelen viszont, hogy a rajongóimnak nagyon sziporkázó a fantáziájuk, és meglepően tájékozottak is.

Owen Jones: Szándékosan utalt arra a regényben, hogy Dumbledore professzor segítségével ért véget a  II. világháború, 1945-ben? Az első regényben ugyanis az olvasható, hogy Dumbledore 1945-ben győzte le Grindelwandot, a gonosz varázslót.

J.K. Rowling:  Nem, nincs köze hozzá!

Owen Jones: De az láthatóan tetszik Önnek, hogy a muglik és a varázslók világa gyakran kapcsolatban van egymással?

J.K. Rowling:  Igen, igen, ezt nagyon élvezem, hiszen valójában ettől lesz hihető a történet. Így mindenki sokkal jobban bele tudja képzelni magát az eseményekbe, hiszen pontosan tudható, hol fonódik össze a varázslók világa és a mi világunk, vagy éppen hol válik ketté. A regény miliője tehát részint titokzatos, részint pedig nagyon is nyilvánvaló. És az is izgalmas, hogy a muglik, éppen azért mert képtelenek a varázslatok érzékelésére, nem ismerik fel, hogy mi a Jó vagy mi a Rossz.

Owen Jones: Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy interjút készíthetek Önnel. Néhányan azonban rajtam kívűl is kaptak egy lehetőséget, hogy feltegyenek Önnek egy kérdést. Most a pénzügyminiszter, Gordon Brown következik.

Gordon Brown, pénzügyminiszter: Hello, Joanne! Igazán nem áll szándékomban megadóztatni Harry Pottert, de kíváncsi lennék, honnan van pénze, hiszen soha sincsenek anyagi problémái. Hol van a bankszámlája?

J.K. Rowling:  Nos, ez nem titok. A Gringott's bankban van a vagyona, a szüleitől sok pénzt örökölt. De valójában arról van szó, hogy mindig is úgy véltem, hogy a pénz Harry esetében nem fontos, nem játszhat lényeges szerepet. Ebből a szempontból én őt egy szerencsés fiúnak álmodtam meg, talán azért, mert amikor az első regényt írtam, nekem nem volt egy vasam sem, és arra vágytam, bárcsak sok pénzem lenne.

Owen Jones: Ez az álma valóra vált. Halljuk az újabb kérdést!

Lemar, popsztár: Hello J.K.! Lemar vagyok. És arra lennék kíváncsi, hogyha taníthatna  a Roxfortban, melyik tantárgyat választaná?

J.K. Rowling:  Biztos vagyok benne, hogy a Sötét Varázslatok kivédését oktatnám.

Owen Jones:  Miért?

J.K. Rowling: Nos, régebben arra gondoltam, hogy az Átváltoztatástant tanítanám, de manapság, amilyen idők járnak, ez a lehető leghasznosabb tantárgy világszerte.

És ha már a Sötét Varázslatok Kivédésénél tartunk, érdemes pár szót ejteni az utolsó, hetedik részről. Nemrégiben ugyanis felröppent a hír, hogy Rowling meg akarja ölni Harry Pottert.

- Ez egy pletyka úgy terjedt el, hogy egy újságíró rákérdezett, hogy hogy él öregebb korában Harry. Mire visszakérdezett, hogy honnan tudja, hogy megéri - meséli Balázs István, az Animus kiadó igazgatója.

Pletyka ide vagy oda, több rajongó sokkot kapott a hírtől, hiszen hogyan
lehet az, hogy a történetben a Jó meghaljon.

Owen Jones, természetesen az utolsó részről is feltett pár kérdést.

Owen Jones: A rajongókat mindig is érdekelte, foglalkoztatta, hogy mi lesz az új Harry Potter könyvekben. Milyen érzés az, ha pontosan kitalálják - persze, ha egyáltalán volt már erre példa - a történet fő vonalát?

J.K. Rowling: Tudod, talán furcsa lesz, amit mondok. Számomra ez nagyon hízelgő, a találgatásokat a legnagyobb bóknak tartom. Hiszen arról van szó, hogy a rajongóimat szüntelenül foglalkoztatja a regény, izgatja őket, milyen irányban folytatódik a történet. Azt elárulom, hogy vannak, akik nagyon közel járnak ahhoz, hogy mi lesz az utolsó regényben. De az biztos, hogy
ez idáig még senkitől sem hallottam a tökéletes változatot.

Owen Jones: Jöjjön most az egyik legjobb barátja, a híres színész, Stephen Fry!

Stephen Fry: Hello, Jo! Mindig is érdekelt, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy leírtál-e valaha olyan jelenetet, párbeszédet, mely túlságosan sokkolóra, szomorúra, vagy gorombára sikerült, és így később nem kerülhetett be a könyvekbe?

J.K. Rowling:  Szerintem én már erről ejtettem egy-két szót Stephennek. Tudod, a kiadóm például nem szerette volna, ha a szereplők káromkodnak a könyvben. Ezt azonban sokszor nehéz megoldani, hiszen Ron kimondottan az a fiú, aki csúnyán beszél. Észre fogod venni, hogy ezt úgy oldottam meg, hogy mindig egy szót mondattam vele, amire Hermione azt válaszolta, ' Ó,Ron…'

Owen Jones:  Ron mamája is sokszor megdorgálja.

J.K. Rowling: Igen ő is, amikor tudod, Ron beint valakinek.

Owen Jones: Most halljuk  Holly Willoughby-t. Ő is szeretne kérdezni valamit.

Holly Willoughby: Hello, Miss Rowling. Az érdekelne, hogy a Harry Potteren kívül, ha lehetne, milyen könyveket írna még?

J.K. Rowling:  Mi mást még? Egyelőre ez is rengeteg munka. Na de komolyan: sokféle történet és könyv foglalkoztat. Van egy kedvenc angol írónőm, E. Nesbith,  akinek a munkájával azonosulni tudok, tetszenek a könyvei. A fontos, hogy egy könyv kiállja az idő próbáját, értéket közvetítsen. Számomra ez a legfontosabb, az ő könyvei ilyenek.

Owen Jones:  Az interneten van néhány pletyka a hatodik könyvével, a Félvér herceggel kapcsolatban.

J.K. Rowling: Oké, kérdezz bátran!

Owen Jones: Dean Thomas a Félvér herceg?

J.K. Rowling: Nem.

Owen Jones: Peter Pettigrew visszatér, és kiderül, miben mesterkedik?

J.K. Rowling: Igen.

Owen Jones: A Roxfort temetője fontos szerepet kap a hatodik könyvben?

J.K. Rowling: Na, ezt én is olvastam. De szeretném tudni, hogy pontosan hol található ez a temető?

Owen Jones: Az interneten volt.

J.K. Rowling: Látod, időnként mennyire meglendül a rajongók fantáziája, hiszen nincs is ilyen hely. Szóval a válaszom: nem.

Owen Jones: A Félvér herceg tulajdonképpen már nem is él?

J.K. Rowling: Nem árulhatom el, el kell olvasni a könyvet!

Owen Jones: Harry látomásai nagyon fontos szerepet játszottak az ötödik részben. Képes volt érzékelni távoli eseményket. Ez újra fontos lesz?

J.K. Rowling: Igen, újra fontos lesz. A könyvekből kiderül majd, hogy hogyan.

Owen Jones: Sosem gondolt arra, hogy az egyik filmben eljátsszon egy szerepet?

J.K. Rowling: Felkértek arra, hogy játszam el Lily Pottert, Harry édesanyját, aki az első részben a tükörből integet.

Owen Jones: Hát, nem egy derűs szerep...

J.K. Rowling: Valóban nem az egy halott asszonyt eljátszani. De nem ez volt az oka, amiért visszautasítottam. Ugyanis én tudtam, hogy Harry édesanyja a negyedik részben újra felbukkan, és akkor már három
dimenzióban, és van szövege is. Így nem tartottam túl jó ötletnek, ha én
alakítom ezt a karaktert.

Owen Jones: Nos, a Harry Potter és a Félvér herceg már készen van, nemrég adták ki. Mikor kezdi el írni az új regényt? Esetleg elárulna belőle valamit?

J.K. Rowling: Ez év végéig biztos nem kezdem el, talán a jövő év elején. Persze azért már egy kicsit dolgoztam rajta,  egy-két apró részt mostanság is írogatok a befejező részhez. De meg kell hogy mondjam, hogy a hatodik részben nagyon-nagyon  sok utalást tettem arra, hogy mi lesz a legutolsó könyvben, többet, mint eddig valaha.

Owen Jones: Közismert, hogy a Harry Potter regényeket a
kiadásuk előtt mindig  titkos helyen őrzik. Erre miért van szükség?

J.K. Rowling: Ez nagyon fontos. Főleg azért, mert számomra ez a  biztosíték arra hogy a történet először az olvasni vágyó és szerető emberekhez jut el, nem pedig spkeulánsokhoz, akik pénzt akarnak keresni. Nagyon felháborítónak tartom, hogy léteznek olyan emberek, akik mások munkáját nem becsülik, mi több tönkreteszik, pusztán azért, hogy indokolatlanul sok pénzre tegyenek szert. Ezért kell a biztonság.

Owen Jones: Közismert, hogy a hetedik regény utolsó fejezete már készen van. Hogyan tartja biztonságban? És mellesleg lehet- e még változtatni a történet végén?

J.K. Rowling: Természetesen érthető okokból nem árulhatom el, hogyan őrzöm a  fejezetet. Hogy lehet-e még változtatni rajta? Nem, nem lehet. Ennek egyszerű az oka. A könyvek cselekménye, története végig következetesen lett felépítve, mindennek oka van és minden elvezet
valahova, a szereplők elindultak már egy bizonyos irányba, ez a Félvér hercegben ily nyomon követhető. Én már nem változtathatok meg dolgokat, még olyanokat sem, hogy ki haljon meg és ki maradjon életben.  De összességében elégedett vagyok vele. Az utolsó fejezet, ahogy arról már többször is meséltem, azokról szól, akik életben maradtak, vagyis akik ezt a történetet túlélték. Az évek alatt persze folymatosan alakítottam ezt a részt, és még az is előfordulhat, hogy a végén változtatok rajta.

Owen Jones:  Szeretne már túl lenni a hetedik részen, szeretné befejezni?

J.K. Rowling: Valahogy félek ettől, mert imádok írni. És tudom, hogy a bejezés drámai pillanat lesz a számomra. Annak ellenére, hogy az elmúlt tizenöt évben természetesen tudtam, hogy egyszer ez be fog
következni. De azért némi előnye is lesz annak, ha már nem írok többet Harry Potterről. Szóval 50-50 százalék.

Owen Jones: Nem lesz ekkora a nyomás...

J.K. Rowling: Igen, pontosan. Arról írhatok, amiről csak akarok. És az emberek nem követelőznek majd.

Owen Jones: Nos, köszönöm az interjút.

J.K. Rowling: Én is nagyon szépen köszönöm!

Owen Jones: Számomra ez hatalmas élmény volt.

J.K. Rowling: Nagyon jók voltak a kérdések, köszönöm.